Az adriai utazások során számtalanszor lehet találkozni elhagyott só lepárlókkal, de az útikönyvek lapjain is gyakran feltűnik a só, mint a települések egyik fontos kereskedelmi árucikke. De hogyan készült a só? Kik éltek a kopár és árnyék nélküli forró mezőkön? Ha érdekel a válasz, irány a szlovén tengerpart legdélebbi települése Sečovlje, ahol a falu határában megtapasztalhatjuk, milyen volt az élet a végtelen sómezőkön.

A Dragonja-folyó torkolatánál mind a mai napig ugyanazzal a módszerrel állítják elő a sót, mint több száz évvel ezelőtt az itt élő falubeliek. A semmi közepén álló múzeum nem csak a só gyártásának technikáját mutatja be, ízelítőt ad, az egykor itt élt emberek életéből is. Sőt, lehetőség van beállni a készítők csapata, velük együtt gürcölni a forró mezőn, mindezért ezúttal azonban nem mi kapunk fizetést, hanem nekünk kell fizetni.

Fontaniggie elhagyott települése a Giassi-csatorna mentén terül el. (Szlovén neveket ne keressünk, a hely annyira elhagyatott volt az elmúlt jó száz évben, hogy nincsenek szláv megfelelői a földrajzi elnevezéseknek.) Ha szerencsénk van, hajóval is érkezhetünk Piranból, de egyéni utazók általában nem tudnak a tenger felől érkezni. Marad hát a szárazföld felöli, közvetlenül a szlovén-horvát határon folyó Dragonja menti bejárat. Autóval itt sem juthatunk sokáig, gyalogosan vagy kerékpárral lehet kimenni a mezőkre. Árnyék, víz (ami nem sós) sehol. Legalább átérezzük a hely szellemét mire megérkezünk a néhány házikóhoz, ami a múzeumnak ad helyt.

A terület nem utolsó sorban Szlovénia egyik legfontosabb madárvédelmi területe is, így távcsövet is érdemes hozni!     

képek: saját készítés