Yugo!

Ha télen valaki síelni indul, szinte biztos, hogy nyugatra vagy észak felé veszi az irányt. Pedig vannak sípályák délre is! Az egykori Jugoszlávia területéről a szlovén pályák híresek, de a többi utódállam is rendelkezik síterepekkel. A pályák éghajlati és földrajzi adottságai ugyanúgy sokfélék, mint felszereltségük és a pályahasználat díjai. Hosszas ismertetőt nem szeretnék és nem is tudok adni a téli sportok központjairól, ám ötletadónak íme egy lista a legjobb „jugo” síterepekről.  

Bosznia-Hercegovina 1984-ben téli olimpiának is otthont adott, éghajlati adottságai tökéletesek a téli sportok szerelmesei számára. Sajnos a népszerű síközpontok a délszláv háborúban frontvonalakká váltak, így a létesítmények egy része megsemmisült és máig gondot okoznak a taposóaknák. Ugyan a pályák biztonságosak, de letérni róluk, illetve a környéken kirándulni nem szabad. A legfontosabb síközpont maga a főváros Szarajevó, ami mindenképpen megér egy városnézést télen is. Szarajevónak három síterepe van, ebből az egyik közigazgatásilag a boszniai Szerb Köztársasághoz (Jahorina), míg kettő a Bosnyák-Horvát Föderációhoz (Bjelašnica és Igman) tartozik. Jahorina 1984-ben a női síversenyeknek volt az otthona, ma a legnagyobb központ a főváros körül. A síbérlet 15 euro/nap, 9 sílift és sok pálya várja a vendégeket. Praktikus honlapja van, sajnos csak szerbül: www.jahorina.ba. A Bjelašnica egy nagyobb hegyvidék, aminek a városhoz közelebb eső végén találhatóak a sípályák. Az elmúlt években sok fejlesztés történt, emiatt az árak is valamivel magasabbak, mint a Jahorinán. Kevesebb a pálya, viszont angol nyelvű az információs honlapjuk: http://www.bjelasnica.ba/home-en. 1984-ben a sífutás és siugrás otthona volt az Igman síközpont, ami sokat szenvedett a délszláv háborúban. Néhány pályája ma is működik. Hazánkhoz jóval közelebb található a Vlašić, ami egy jó minőségű, olcsó, ám nem túl nagy síterep Banja Luka és Travnik között. Info: www.vlasic.ba.

Horvátország hallatán egészen biztosan nem a síelés jut az ember eszébe, pedig nem véletlenül szereztek már érmeket horvát sportolók alpesi versenyszámokban is olimpiákon. Zágrábban (www.sljeme.hr) és Rijekánál (www.platak.com) is van sípálya, de nem túl jelentős. Az ország legnagyobb síközpontja Ogulin mellett található Bjelolašica (www.bjelolasica.hr), ahol hét lesikló pálya és több sífutópálya is van. Könnyű megközelíthetőségük mellett áruk lehet vonzó a horvát pályáknak, ráadásul le lehet ruccanni egy parti korzózásra valamelyik csodás adriai kisvárosba.  

Szerbia síközpontjai általában hazánktól távolabb, az ország déli területein találhatóak. A legnagyobb a Kopaonik (www.tckopaonik.com) síterep, ahol több mint 50 kilométernyi pálya várja a síelőket, ám a szolgáltatásoknak nem csak a minősége, de az ára is nyugati. Igen népszerű síterep ez, hiszen a térség legnagyobb téli turisztikai célpontja, a „közelben” nincs hasonló. A Zlatibor (www.zlatibor.org.rs) jóval kisebb, de népszerű a sífutók körében. A pályákat folyamatosan hóágyúzzák, így a hó mennyiségével sincs gond. A Stara Planina síközpont 13 kilométernyi sípályával és az ország első gondola felvonójával várja a vendégeket Szerbia keleti felén. Kifejezetten magas tengerszint feletti magassága hóbiztossá teszi. A szerbiai sípályákról angol nyelvű honlap: http://www.skijalistasrbije.rs/en

Montenegró a nyári turizmusra hajtott rá, pedig a télire is érdemes lenne. Az ország leghíresebb síterepe az UNESCO védelem alatt álló nemzeti parkban található Žabljak. A kísérő szolgáltatások minősége nyugati, ám pont a sípályák erősen keletiek – akárcsak az árak (www.zabljak.com). Magát a Durmitor Nemzeti Parkot viszont igencsak ajánlom úticélnak, főleg nyáron. Kolašin az ország középső részén jó szállodákkal (nem olcsó), a Jezerine központban 7 sílifttel és 14 kilométer sípályával várja a sportolni vágyókat.  

Akik dicsekedni szeretnének azzal, hogy milyen extrém helyre mentek telelni, azoknak ajánlom a Brezovica központot Koszovó déli, ám szerbek lakta vidékén a Šar-hegységben. A pályának tökéletes adottságai vannak, hóbiztos és gyönyörű környezetben fekszik. Értelem szerűen az utóbbi időben nem jutott pénz fejlesztésre, taposóaknák is vannak, de a központ működik.

A Šar-hegység macedóniai oldalán is van síközpont: Popova Sapka (http://makedonija.name/land/popova-sapka-ski-resort). Több sílift és 10 kilométernyi pálya várja itt a vendégeket. A Popova Sapka a legnagyobb tengerszint feletti magassággal bíró síterepek egyike az egykori Jugoszlávia területén. Nem ez Macedónia legnagyobb téli sportközpontja, hanem Mavrovo. A nyáron is népszerű nemzeti park 25 kilométernyi pályát, európai viszonylatban rendkívül alacsony árakat és jó szolgáltatásokat kínál, így aki veszi a fáradságot és elzötyög idáig kellemesen fog csalódni. (http://www.zarelaz.com/winter-gallery.html)  

A Kosmac erőd bemutatása után egy még kevésbé ismert, pláne látogatott erődöt mutatnék be, amit csak gyalog érhetünk el. A Kotori-öböl egyik legszebb panorámáját kínálja a Szent András-erőd Perast felett. Több ösvényt is javaslok az eléréséhez, így nem feltétlenül kell ugyanarra visszamenni.

A Verige-szorossal szemközti magaslaton Perast fölé épült erőd társaihoz hasonlóan a XIX. századból származik, szerves része annak az erődsornak, amik az öböl felett és az öböl bejárata körül épültek. A napjainkban Vranovo brdo névre hallgató erőd igen romos, de falai még jól látszanak, teteje mindenhol beszakadt. Autóval nem lehet megközelíteni, de csodás ösvényeken igen.

Perast Korot felöli végétől indul egy hosszan szerpentinező jelzett ösvény, a félutat egy kápolna jelzi. Az út vége felé már kifejezetten jó a kilátás. Az út valamivel hosszabb, de kevésbé megeröltető, ha a Risan feletti régi szerpentinről leágazó útról indulunk az erőd felé. (Itt egészen sokáig akár autóval is eljuthatunk, majd kevés szintemelkedéssel elérhetjük az erődöt.) A harmadik, talán legszebb, ám legnehezebb és leghosszabb út Orahovac faluból indul, sőtt, ebből a faluból rögtön két lehetőség is kínálkozik.

A jelzett, igen meredek és rossz talajú, ráadásul nehezen követhető ösvény egy sziklára épült kápolnától indul, és bő 1-1,5 óra kaptató után ér fel egy kis hágóba, ahol romos kápolna áll. Innen szépen kiépített hadiúton juthatunk el az erődbe. Hosszabb, ám valamivel könnyebb, ha a falu másik végétől induló egykori hadiúton kezdünk el felfelé kapaszkodni egy szomszédos völgyben. Ez az út nem jelzett. A két ösvény egy romos erőd alatt találkozik, aminek nem tudom mi a neve, de csak főfalai állnak. (Az utak nem érintik, de könnyű feljutni hozzá.) A két útvonal immáron együtt halad kihalt falvakon és erdőkön keresztül a Szent András-erődig, közben csodás kilátás nyílik a hegység belseje és a tenger felé egyaránt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia legdélebbi kikötője a Kotori-öbölben volt, így annak környékén komoly erődrendszert építettek ki. Az erődök sora a part mentén minden a Monarchiához köthető város körül kiépültek, azokat pedig máig követhető úthálózattal kötötték össze. Napjainkban ezek az utak adják a turistaösvények alapját. Két kevésbé ismert erődöt szeretnék bemutatni a következő bejegyzésekben, iletve azok megközelítését.

Budva felett emelkedik a Kosmac erőd, ám ez a városból nem látszik. Az 1840-es években épült a határ védelmére, állítólag Ferenc József maga is meglátogata 1875-ben. A hozzávetőlegesen 800-900 méter tengerszint feletti magasságon fekvő erőd napjainkban már romos, teteje hiányzik, falai több helyen ledőltek. Az egykor három szintes erőd (pince, földszint, emelet) alaprajza érdekes, egy központi kör alaprajzú torony osztja két szárnyra.

Autóval a Budva-Cetinje-Podgorica úton fekvő Brajici faluból közelíthetjük meg. Tábla jelzi a letérést, de érdemes a főút melletti kis parkolóban hagyni a kocsit. (Ha nagyon akarunk, murvás úton fel lehet hajtani az erődhöz. Az aszfalt folytatásaként haladó úton előbb meg kell kerülni az erődöt, majd egy jobbra vezető makadám útra kell rátérni.) Gyalog a jelzéseket követve lehet egy szerpentinen lehet feljutni a csodás panorámát ígérő romokhoz. Az utolsó kanyarban erősen kopott német nyelvű emléktábla látható.

A tengerpartról komolyabb túrával gyalog is eljuthatunk ide. Kamenovoból indul egy ösvény, de ezen még nem jártam így egy kicsit távolabbi megközelítést tudok ajánlani, igen szép vidéken. A Sveti Stefan melletti Praskvica kolostortól indul egy ösvény, majd egy aszfaltos, végül murvás meredek utat kell követni Ograđenica pásztorszállásig. Innen a többé-kevésbé a gerincen futó, hol erdőben, hol nyiltabb terepen futó jelzett ösvény elvezet az erődig. Útközben csodás kilátás nyílik a tengerpartra. Egészen megdöbbentő, hogy míg lent zsúfolt a part, ide fent óránként maximum 1-2 emberrel lehet találkozni. A partról az erődig az út kb 4 óra.

képek: saját készítés

A 2006-ban függetlenné vált picike államban valamivel több, mint 600 ezer fő él. A lakosok 43%-a montengrói, 32%-a szerb. Ez az adat két fontos kérdést is felvet. Mi a különbség egy szerb és egy montenegrói között illetve a maradék 25%-a a lakosságnak kicsoda?

Nincs éles határ a szerb és a montenegrói nép között, azt, hogy ki minek vallja magát aktuálpolitikai nézetek és hangulatok is befolyásolják. Nyelvük és vallásuk gyakorlatilag azonos. Mégis, akkor miért tartanak számon montenegróiakat, és hogyan keletkezik montenegrói kisebbség mondjuk Szerbiában? Montenegró nem csak területileg különül el Szerbia magterületéről, de történelmi fejlődése is eltérő. Az egyik fontos különbség, hogy Montenegró önállóan vívta ki függetlenségét az Oszmán Birodalomtól az északabbra fekvő szerbség segítsége nélkül. A földrajzi elkülönülés és az önálló állami történelem – még ha ezer szállal kötődik is Szerbiához – azt okozta, hogy a szerbek egy részének lokális identitása erősebbé vált eredeti származásához képest. Ugyanakkor az, hogy éppen melyik a fontosabb, hasznosabb vagy divatosabb, változik. Akad olyan település Montenegróban, ahol a statisztikák szerint a lakosság többsége szűk tíz év leforgása alatt nemzetiséget váltott, noha nem volt jelentős népességváltozás a területen (pl.:Plužine). Olyan ez, mint ha Székelyföld független állam lenne, és külön mérnék a statisztikák a székelyeket és a magyarokat. Megfogalmazható különbség a székelyek és a magyarok között, nyilván van székely kisebbség Magyarországon is, de senkit nem bélyegeznének meg Székelyföldön és nem is kezelnék kisebbségként, ha magyarnak tartaná magát. Hasonló a helyzet Montenegróban.

Van azonban egy hatalmas különbség a montenegróiak és a székelyek között. A montenegróiak Szerbiától váltak függetlenné, olyan ez, mint ha a székelyeknek a független Székelyföld vagy a Magyarországhoz való tartozás között kellene dönteniük. És akkor itt jön képbe a maradék 25%. Montenegró kisebbségei a legfőbb támogatói az állami függetlenségnek, hiszen olyan népek is jól megélnek egymás mellett, akik pár száz kilométerrel távolabb már csak konfliktusok árán kényszerülnek erre. A kisebbségek jogai balkáni viszonyokhoz képest egészen jók, így az itt élő bosnyákok, albánok és horvátok szeretnek Montenegróban lakni, szerepük pedig sokkal fontosabb így, mint egy nagyobb szerb államban lenne. 2006-ban Montenegró függetlenségét nagy részben kisebbségeinek köszönhette, ami azért nem nevezhető átlagos forgatókönyvnek egy ország történelmében.

Képek: saját készítés

A Triglav Nemzeti Park csúcsai méltán híresek világszerte, de érdemes megnézni a park legalacsonyabban fekvő vidékét is, a Tolmin-patak szurdokát, a Tolminska Korita névre hallgató természeti csodát.

Két kis szurdok alsó szakaszába leshet be a kiránduló kiépített ösvényekről és kilátóhelyekről. Függőhidak, sziklába vésett ösvények alatt zúg a két kis patak tiszta vize. A szurdok két fala közé egy medvefej alakú szikla szorult, míg máshol termálforrás „melegíti” a patak vizét. A szédítő magasságban átívelő Ördög-híd tovább fokozza a látványt. (2013-ban felújítják a hidat, így lehet, hogy az év egy részében nem lehet rajta átkelni.)

A Tolminka Korita két úton is elérhető. Tolminból Zatolmin felé utazva juthatunk a bejárathoz, ahol kis jegyszedőbódé, büfé és mosdó is található, innen a körtúra alig 2 kilométer. Akik gyalog szeretnének Tolminből idejutni, a patak menti ösvényt is követhetik. Fél órával hosszabb a kirándulás, ha Tolminból Žabče faluba megyünk, és az innen induló ösvényt követjük. Ha ezt az utat választjuk, lelkiismeretünkre van bízva, hogy az utak fenntartására fordított jegyet megvesszük-e, mivel az ösvény elkerüli a jegyszedőbódét.

fotók: saját készítés

Macedónia csücskében a festői Ohridi-tó partján fekszik a Sv.Naum-kolostor. Crill és Metód egyik tanítványáról elnevezett kolostort 900-ban alapították, de a most látható templom a XVI. századból való. A kolostor többi épülete ennél is újabb, mivel azok korábban egy tűzvészben elpusztultak. Érdekesség, hogy szabadon pávák sétálnak a templomegyüttes környékén. 

A terület, amin a kolostor fekszik 1912-ben került Albániához, ám I. Zogu albán király 1925-ben az albán-jugoszláv barátság jegyében elajándékozta azt, így ma Macedóniához tartozik. 

A kolostor mellett népszerű strand és egy természetvédelmi terület is fekszik. Csónakokkal közelíthetjük meg a több száz apró forrást, ami az Ohridi-tavat táplálja. 

képek: saját készítés és wikipedia.org (legfelső kép)

A XX. század első felében keskeny-nyomközű vasutak hálózták be a Balkán-félsziget nyugati oldalát. A Monarchia, majd a Szerb-Horvát-Szlovéni Királyság építette ki azt a rendszert, ami Szlavóniától az Adriáig szőtte át a Dinári-hegység vidékét. A hálózatot később annak lassúsága miatt felszámolták, ám legérdekesebb része, a „sagrani nyolcas” mind a mai napig működik.

Az Užice-Sarajevo szakasz hegyvidéki részén különleges megoldást alkalmaztak a nagy szintkülönbség leküzdésére: a vonal szintben elkülönülve többször keresztezi saját nyomvonalát, mire az alsó állomástól elér a felsőig. Az 1924-ben elkészült szakaszon nyaranta nosztalgiajárat közlekedik Šargan-Vitaši és Mokra Gora között.

Emir Kusturica 2004-es filmje, Az élet egy csoda, itt és a környező hegyekben játszódik. A szerelvény rövid időre meg is áll a filmben szereplő Golubići állomáson. Szintén érdemes megnézni Drvengradot, amit a filmrendező építetett. 

Képek: saját készítés

Vázlat: zeleznicesrbije.com

Amíg a Škocjani-barlang világhírű, addig az autópálya melletti erdőben megbújó névrokona, Rakov Škocjan vidékét alig ismerik. Pedig a természetes kőhidakat, pici, kiépítetlen, de könnyen járható barlangokat rejtő vidék is megérdemelné, hogy ne csak véletlenül vetődjön erre turista.

A karsztterület Szlovénia legidősebb természetvédelmi területe, 1949 óta védett. Minden évszakban egyedi hangulatú hely.

Rakov Škocjan Postojnától északra található Cerknica mellett. Jól táblázott hely, de tömegközlekedés nincs.

fotók: saját készítés

Mosztár sokat szenvedett az 1990-es évek véres háborújában, a horvát és bosnyák szembenállás mai napig érezhető hatással van a város életére. A horvát katonaság a teljes óvárost a híres híddal együtt lerombolta, mára ez teljesen visszaépült. Szintén áll már a horvátok szimbóluma, az egykori frontvonalon lerombolt ferences templom. A XIX. századi, domboldalban állt csodás szerb ortodox templomokból sem maradt semmi 1995-re, az elmúlt években azonban már itt is látványos építési munkálatok folytak, néhány éven belül újra állhatnak az épületek. Ha az Öreg-híd a bosnyák-horvát békekötés szimbóluma volt, akkor a szerb műemlékek felépülte is jelképes lehet egy olyan városban, ahol a szerbek aránya alacsony. Az épületek különféle városi és állami forrásokból, külföldi adományokból és helyiek segítségével újjul meg. Az első civil adományozó - 5000 euroval - egy helyi muszlim volt.

képek: saját készítés, illetve az egyik Csontváry, de vajon melyik:-)

Van egy hely Bosznia-Hercegovinában, amit úgy neveznek Kanton 10. A jó megyényi területű vidék elnevezése az ország függetlenné válása után problémás lett. Nem csak a nemzetiségek nem tudtak megegyezni egymással, hogyan is lehetne hívni a vidéket, de arról is vita alakult ki, hogy földrajzilag hova tartozik a Livno központú terület. Sokáig Hercegovinához sorolták, pedig inkább Boszniában van, miközben történelme Dalmáciához köti. Egyszer majd eldöntik.

Ha a városban járunk mindenképpen kóstoljuk meg a livnoi sajtot, ami a település leghíresebb, tradicionális terméke. A gyártás üzemi szintre emelése a Monarchiának köszönhető.  

Képek: saját készítés